Eight

Sziasztok!  Meg is hoztam az új részt. Előre közlöm, hogy, aki nem érzi magát felkészültnek egy forró,18+-os jelenetre,hagyja ki ezt,mert ez a rész SZINTE csak arról fog szólni. Elég részletesen le van írva,de ha mégis elolvassátok,hagyjatok nyomot magatok után(pipa vagy komment formájában). Köszönöm a figyelmet!:)

 _____________________________________________________________________________

Miután Adam és Lauren visszamentek a kuckójukba, elkezdtem mosogatni a koszos tányérokat.

-Asszem én elmegyek sétálni egyet. - jelentette ki Dave és kiment a konyhából, majd az ajtó csukódását - vagy inkább csapódását - hallottam.

Egyedül maradtam Jimmyvel. Éreztem magamon a tekintetét, amitől borsódzott a hátam. Végül feladtam és egyenesen a szemébe néztem. Álltam a tekintetét és ő is az enyémet.

 -Mondd, milyen szándék vezérelt, hogy ide merted tolni a képedet? - néztem rá  hűvös tekintettel.

-Layla, én meg tudom magyarázni ami a kórházban történt... - mondta halkan.

- Tényleg? Hallgatlak? - húzódott a szám gúnyos vigyorra.

-Az úgy volt, hogy .... - csönd. Valami ilyesmire számítottam. Ezt nem lehet megmagyarázni.

-Rendben. Most, hogy kimagyaráztad magad végre, nyugodtan elmehetsz. - kacsintottam, ami nem igazán tetszett neki. Fölállt az asztaltól és egyenesen felém lépdelt. Megijedtem. Nem tudtam mi fog történni. Nem arra a reakcióra számítottam.

Elkezdtem hátrálni, amíg a falnak nem ütköztem. Hirtelen gondolat futott át az agyamon, hogy leütöm, de semmi hasznos nem akadt a kezembe, ezért remegő testtel vártam a folytatást. Jimmy két kezét a falnak támasztotta, ezzel akadályozva az esetleges menekülésemet. Ajkait finoman a nyakamra tapasztotta, aminek még ha akartam volna sem tudtam volna ellenállni.

Egy ponton elkezdte szívogatni, harapdálni és nyaldosni. A szemeim jobban kinyíltak. Megjelölt, mint holmi kóbor kandúr a területét. Tudatni akarta, hogy én csak és kizárólag az övé vagyok.

-Jimmy... - pihegtem, de ő nem hagyta abba, sőt! Ajkai intenzíven mozogtak, a harapások pedig halk nyöszörgést váltottak ki belőlem.

-Akarlak! Szeretlek! Veled akarok lenni! Az egész dolog csak egy kibaszott félreértés volt. - nézett a szemembe kétségbeesetten - Ugye hiszel nekem? - kék szemei tündököltek a halovány lámpa fényében.

Bátortalanul bólintottam. Hittem neki, és reméltem, jól döntöttem.

-Tudtam, hogy hinni fogsz nekem! Ezért is imádlak! - kapott az ölébe és gyors léptekkel a fürdőszobába vitt. Ott leültetett a kád szélére és visszament, hogy kulcsra zárja az ajtót.

-Vetkőzz! - parancsolta. A hangja nem volt ijesztő, mégis határozott és kedves.

-Nekem van egy jobb ötletem. - álltam fel és kecsesen odalépkedtem hozzá. Laza, halálfejes nyakkendőjét az ujjamra csavartam és rántottam rajta egyet, ezzel szája közelebb került az enyémhez. Megpusziltam az ajkait, majd még egyszer, ám akkor a rózsaszínű telt ajkak szétváltak és pajkos nyelve a számban kutatott párja után. Hamar megtalálták egymást és huncut játszadozásba kezdtek egymással.

Jimmy halkan hümmögött, mire akaratlanul is elnevettem magam.

-Na mi olyan vicces? - mosolygott.

-Mi lenne, ha egymást vetkőztetnénk? - kezdtem el kigombolni az ingét.

-Hmm...nem is hangzik rosszul, de úgy érdekesebb, ha nem használhatod a kezed, csak a szádat. Na? - tornyosult fölém, én egy huncut vigyor kíséretében beleegyeztem a dologba. A fogaim közé vettem az inge egyik gombját, hamar szabaddá vált a felsőtete, amit hegek borítottak. Kíváncsi voltam, hol szerezte őket, de máskor akartam kideríteni.

-Ez itt nem lesz jó. Mi lenne ha bemennénk a szobába? - villantott felém egy rossz fiús mosolyt. Bólintottam, mire karjaimat a nyaka köré fontam, é pedig lassan megemelt a combom  alatt és hamarosan a karjaiban feküdtem. Egy kézzel tartott, a másikkal az ajtót nyitotta. Az nyikorogva kinyílt, Jimmy rám nézett. Kíváncsi voltam, hogy mire gondol abban a pillanatban, de inkább ráhagytam.

Lábával belökte a szoba ajtaját. bevitt, majd sarkával visszatolta, addig, amíg a zár nem kattant.

Leültetett az agyra, fölém hajolt és megcsókolt. Hosszú, szenvedélyes és vad csók volt. Olyan vágy kerített hatalmába, ami azelőtt még soha. Úgy szabadultunk meg a ruháinktól, hogy észre sem vettem.

-Hé kislány, nagyon kívánlak téged, ugye tisztában vagy vele? - nézett igéző szemekkel.

Elmosolyodtam és pozíciót váltottam, úgy láttam tetszett neki.  Lentebb csúsztam az ágyon, éppen Jimmy férfiasságával szembe kerültem. Meglepődtem, sőt zavarba jöttem a méretétől.

Megfogtam, majd a számhoz emeltem, elkezdtem gyengéden nyaldosni, majd a számba vettem. Először lassan szopogattam, majd gyorsítottam. Jimmy szaporábban kezdte venni a levegőt, majd egy idő után leállított és fölém kerekedett.

-Csodálatos vagy! - suttogta.

-Valóban? És vajon te is az vagy? - túrtam bele a hajába.

-Szeretnéd tudni? - hajolt közel hozzám, az orra súrolta az enyémet.

-Minden vágyam! - csókoltam meg hosszan.

Fölállt és a nadrágja zsebéből előhúzott egy óvszert.  Fogával feltépte a papírt, a gumit pedig a szerszámára húzta. Ezután befészkelte magát a lábaim közé. Egyre közelebb jött, míg végül belém csusszant. Felsikoltottam a mérete miatt, mire ő elmosolyodott.

-Ssh, lassan csinálom. - mosolygott kedvesen.

Próbáltam ellazulni, de hiába volt már előtte több szexuális kapcsolatom, úgy éreztem magam, mintha az lenne az első. Talán az is volt. Az első olyan, amihez érzelmek is társultak.

Lassan megszoktam a méretét és a feszültségem is megszólt. Hihetetlenül jó érzés volt, ahogyan mozgott. Ujjaival izgatott odalent, aminek hatására egyre forrósodott a levegő. Jimmy homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. A tempó gyorsult, amitől hatalmas gyönyör lett úrrá rajtam. A testem megremegett, a srác arcán önelégült vigyor ült ki. Erősen megfogta a derekamat - biztos voltam benne, hogy ott fog maradni a kéznyoma egy nagy lila folt képében, de nem zavart.

Még jobban felgyorsított, majd egy rekedtes nyögés hagyta el a száját. A következő pillanatban kihúzta a szerszámát és mellém feküdt.

Nagy levegővételek közben néztem, ahogy leveszi az óvszert, majd a kukához sétál vele. Tetszett a látvány, amit Jimmy meztelen teste nyújtott.

-Na mi az? - fordult felém mosolyogva, amikor észrevette, hogy bámulom.

-Tessék? - eszméltem fel a bambulásomból.

-Tetszem neked igaz? - indult el felém. Arcom vörös lett és szégyenlősen elfordítottam a fejem.

-Nos, az a helyzet, hogy igen. Lehet, hogy most rosszat csináltunk, de nem bántam meg, hidd el. - néztem rá. Ő nem szólt semmit csak mosolygott. Milyen gyönyörű is volt az a mosoly! Megint elidőztem az arcát bámulva.

-Mi az, mit nézel? A végén még azt hiszem, hogy belém szerettél. - nevetett fel. Ennél a mondatnál elkomorult az arcom. Az első gondolatom az volt, hogy ő az egész dolgot csak egy futó kalandnak vette. Lehajtottam a fejem, majd felöltöztem és az ajtóhoz mentem.

-Most mégis hová mész? - hallottam Jimmy csalódott hangját. Nem törődtem vele. Lenyomtam a kilincset és húztam, de az ajtó nem nyílt ki.

-Ezt keresed? - kopogtatta meg a kulcsot a szekrényen.

-Nyisd ki kérlek. - mondtam erőtlenül.

-Mi bajod van? - jött oda hozzám.

-Semmi. - vágtam rá. Túl gyorsan.

-Akkor bizonyára azért akarsz itt hagyni.

.Jimmy! Döntsd el, hogy mit akarsz! Ha szeretsz, akkor szeress normálisan, ha nem, akkor ne hülyíts! - fakadtam ki.

-Mi van? Én szeretlek téged és reménykedek, hogy te is engem. - mosolygott, majd puhán megcsókolt. Elszálltak a kételyeim, hittem neki. Ezt követően szó szerint beestünk az ágyba.

-Szeretlek Jimmy! - suttogtam és egy puszit nyomtam az arcára. Ő átölelte a derekamat, majd szorosan magához húzott.

-Figyelj, hol szerezted ezeket a sebeket? - böktem a felsőtestét díszítő hegekre.

-Ó, nos ezt még kiskoromban szereztem, amikor az öcsémmel összevesztünk egy játékon. Elvettem tőle és szaladtam kifelé, de utolért és meglökött. Átestem az üvegajtón, egy szilánk pedig beleállt a hasamba. Az orvos szedte ki a kórházban. Ezt is gyerekkoromban szereztem biciklizés közben. Bár nem emlékszek, hogy mi történt,csak elestem és elveszítettem az eszméletemet. Ezt..hát..az egyik exem csinálta. Hajlamos volt egyik pillanatról a másikra bekattanni. Ilyenkor egy pengével vagdosta magát, amikor bementem hozzá a szobájába, el akartam venni tőle,de felém lendítette és a jobb mellem fölött megvágott vele. Nem volt könnyű eset a lány. A többit pedig különféle balhékon kaptam. Nem emlékszem rájuk túlságosan. - mutogatta, majd rám mosolygott. Még mesélt valamit az exéről, de már nem tudtam figyelni, elnyomott az álom.

Seven

-Layala! - nézett csillogó szemekkel.

-Jól vagyok, igen! De beszélhetnénk? Négyszemközt! - húztam a folyosó vége felé. Ott viszont más is állt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Helló Layla! Látom semmi bajod,rendbe jöttél. - húzódott gúnyos vigyorra a szája. 

-Én...sajnálom. Tényleg, én csak.. - léptem közelebb hozzá, és megöleltem volna, ha nem taszít el magától. 

-Mit sajnálsz? Azt, hogy két percre hagylak magadra és te akkor is a drágalátos Jimmydhez rohangálsz, mint egy kis pincsi?! Halálra izgulom magam miattad. Én, és nem ő! Mondd, mit tett ő érted, hogy ennyire szereted? Ő virrasztott melletted? Ő ugrott minden kérésedre? Layla, lehet, hogy én durván szólok hozzád, de jobban szeretlek nála. - mondta, majd sarkon fordult és elment a lift felé.

 Meg sem várta, hogy reagáljak - mondjuk nem is tudtam volna. Csak álltam ott megdermedve, a szavai visszhangoztak a fejemben, éles tőrként találták el a szívemet. Tudtam, hogy igaza van. Jimmy nem tett értem semmit, amiért ennyire ragaszkodhatnék érte, mégis ő volt ott a kórházi ágyam mellett, amikor felébredtem. Ha ennyire nem érdekelném, akkor nem is jött volna be hozzám. Adam csupán féltékeny volt. Különben is, mi az, hogy jobban szeret engem, mint Jimmy. Nem hinném.

-Adam! Várj! - mentem utána határozott léptekkel. 

-Mondd gyorsan. Sietek! - nézett unottan a plafonra. 

-Te...szeresd a húgomat, mert ha még egyszer sírni látom miattad, kitekerem a nyakadat! Veheted akár fenyegetésnek is, nem érdekel. Ó, és ha ennyire sietsz, miért jöttél egyáltalán ide? Hm?! - kérdeztem flegmán. 

Az adrenalinszintem az egekben volt, nem tudtam uralkodni magamon. Ő egy pimasz mosolyt villantott felém, majd két nagy kezét vállaimra tette és egy laza mozdulattal megcsókolt. 

Talán tiltakoznom kellett volna? Nem tettem, sőt - bár tudtam, hogy ezzel hatalmas fájdalmat okozok a húgomnak - egyenesen olyan boldog voltam, mint még soha. 

Adam puhán, mégis szenvedélyesen csókolt. Amikor az ajkaink szétváltak, félve néztem a fölém magasodó fiúra. 

-Ezért. Layla, tudnod kell, hogy szeretlek és ezen nem tudok változtatni. - mosolyodott el, de ekkor olyat tettem, amin még én is meglepődtem.

Egy határozott, erős mozdulattal a tenyerem az arcán csattant. Ő meglepetten pislogott, majd lehajtotta a fejét és kuncogott. Csak tudnám, hogy mi is volt olyan baromi vicces.

-Szóval ennyit jelentek neked? Rendben, ha te így, akkor én is. - morogta és eltűnt a liftben. 

-Layla! Ez mégis mi a fene volt? - hallottam egy sírós hangot a hátam mögül. 

-Lauren.. én igazán sajnálom. - öleltem magamhoz.

-Azt hittem, tényleg engem szeret. Hogy lehettem ennyire naiv? - bújt bele a vállamba, könnyei gyorsan áthatoltak a vékony hálóingen, ami rajtam volt. A cseppek égették a bőrömet, a szívem meghasadt. 

A húgom sírt Adam miatt, és bár megfenyegettem, mégsem csinálhattam vele semmit, mert én is bűnös voltam. Legszívesebben jól felpofoztam volna magam abban a pillanatban. 

-Nyugodj meg! Jobbat érdemelsz! - suttogtam, de alig akartam elhinni amit mondok. Az igazság, hogy féltékeny voltam Laurenre. Nagyon is. 

Ekkor odalépett mellénk Dave, és mintha nem láttam volna, hogy éppen dráma van, belekezdett a mondandójába. 

-Layla, beszélhetnénk? kérdezte halkan. 

-Persze, mondjad nyugodtan. - erőltettem egy hamis mosolyt az arcomra. 

-Négyszemközt. - babrált az ujjaival. 

-Nézd, nincsenek titkaim Lauren előtt. Mondd csak. - ráncoltam a homlokomat. Lauren csak kapkodta a tekintetét hol rám, hol pedig Davere.

-Menj vele. Biztosan fontos, amit mondani szeretne. - suttogta. Elkerekedett szemekkel néztem rá,
végül félrevonultam Davevel.

-Layla, én..nehéz ezt így..szóval én...azt hiszem.. - dadogott,mosolyogva figyeltem a próbálkozását. Nagyon jól tudtam, hogy mit akar, de hagytam, hadd mondja ő.

-Szóval? - vontam fel a szemöldökömet.

-Szóval..nekem azóta tetszel...amióta először találkoztunk. Csak azt szeretném tudni, hogy te tulajdonképpen mit érzel irántam, már ha egyáltalán érzel. - húzgálta az inge ujját.

-Dave, én nagyon kedvellek és hálás vagyok mindenért, de én Jimmyt szeretem. - támasztottam meg a homlokomat a mellkasán.

-Értem,akkor menj csak vissza hozzá. Úgy látom, már nagyon vár. - mondta enyhe szarkazmussal a hangjában és nézett abba az irányba, ahol Jimmy éppen...MI?!

Nem hittem a szememnek! Jimmy egy nekem tök idegen lánnyal flörtölt és elég feltűnően. A csaj is feltűnő volt, a maga miniszoknya,szinte átlátszó póló, hatalmas sarkú cipő, hosszú, derékig érő fekete haj és egy tonna smink kombinációjával.

Jimmy, aki elméletileg engem szeret, a lány szoknyája alatt matatott. Bele sem merek gondolni, hogy mit csinálhatott.

Én hülye két srácot is elriasztottam magamtól ez miatt.

-Ez gáz! - húzta el a száját Dave. Egy ideig néztem az arcát, a kusza haját, majd megragadtam a kezét.

-Gyere! - húztam be a kórtermembe és ott összekapkodtam a ruháimat, kibújtam a hálóingemből. Dave csodálattal nézett végig rajtam. A szeme csillogott a vágytól.

-Tetszem neked? - lépkedtem hozzá és kezét a mellemre irányítottam. Döbbenten nézett, majd kajánul elvigyorodott.

-Nagyon, - suttogta. Éppen közel akart hajolni hozzám, hogy megcsókoljon, amikor visszasétáltam az ágyamhoz.

Beleugrottam egy fekete csipkés bugyiba és ugyanolyan melltartóba, egy kockás rakott szoknyába, alá vettem egy fekete combfixet, felülre egy Sex Pistolsos pulcsit, végül magamra rángattam a bakancsomat. A vállamra kaptam a sporttáskámat, amiben Lauren hozott be nekem pár ruhát, Dave kézen fogva kiléptem az ajtón. Közvetlen Jimmy és az idegen lány mellett megálltam, ledobtam a táskát, ami nagy hanggal ért földet. Jimmy ezért felfigyelt rám. Mondani akart valamit, de én elfordultam tőle.

Davet kihúztam az ajtón, lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. A keze időközben a fenekemre tévedt, és megmarkolta azt. Beletúrtam a hajába, ami még jobban feltüzelte a fiút.

Féltékeny voltam és az irányított. De egy hihetetlenül kellemes érzés is elfogott. Tetszett nekem Dave, titkon reméltem, hogy én is neki.

-Mi az...?! - hallottam Jimmy döbbent hangját.

-Mi az drágám? Mit nézel ezen a szerencsétlen libán? - mondta a mellette ülő fruska. A hangja borzasztóan irritáló volt.

A gyomrom görcsbe rándult, de próbáltam nem tudomást venni róla. Egyre jobban szorítottam Dave haját, aki ennek hatására erősebben kezdte markoli a neki kedves testrészemet.

Csak a pillanatnak akartam élni, amikor Davevel szenvedélyesen csókolózunk és eközben Jimmy őrülten féltékeny.

-Ő a barátnőm! - mondta Jimmy, hallottam a hangjában, hogy rettentően feszült. Dave ekkor belemosolygott a csókunkba és elengedett, majd Jimmy felé fordult.

-Csak volt, haver! Nem vigyáztál rá eléggé! Ő jobbat érdemel. - kacsintott és átölelte a derekamat, majd elindultunk a kijárat felé,

-Lauren, gyere! - mosolyogtam a húgomra, majd kézen fogtam és immáron hárman mentünk a lifthez. Az ujjaim eközben összefonódtak Daveével. Amikor beszálltunk, idegesen markolásztan mindkettőjük kezét.

-Ne izgulj! Megérdemlik egymást. Mi itt vagyunk neked. - mosolygott rám Lauren.

-Köszönöm hugi! - mosolyogtam vissza.

A lift a földszintre ért és mi kiszálltunk. A sporttáskám Dave vállán pihent. A tekintetem elidőzött a fiú kidolgozott felsőtestén, széles vállain, amik a pólóján keresztül kirajzolódtak.

A kórház nem volt túl messze az otthonunktól, ezért gyalogoltunk odáig. Útközben Laurennel kibeszéltük a srácokat, mármint Jimmyt és Adamet. A kapuba érve mindketten nagyot sóhajtottunk, majd a bejárat felé indultunk,

Amint beléptünk a házba, az emeletről egy ismerős zenét hallottunk. Bármikor felismertük volna a My Wayt.

-Layla! Én..szeretem őt. - huppant le Lauren a nappali kanapéjára. Mosolyogtam, majd fejemmel a zene irányába intettem. A húgom vigyorogva felpattant és felszaladt Adam szobájába, majd' fellökve Davet, aki a szobájába sétált.

Egyedül maradtam, így besétáltam a konyhába, gondoltam csinálok valami vacsorát.

Tudniillik anya nem volt valami nagy konyhatündér, ezért nem tanultam tőle túl sok konyhai fortélyt. Helyette inkább a nagymamám tanított főzni és sütni egészen pici koromtól.

kigondoltam, hogy mit sütök, így hozzáláttam a lasagnehoz. Minden egészen rendben ment addig, amíg ki nem nyílt a bejárati ajtó, és azon kívül, hogy kisebb szívrohamot kaptam, az a személy sétált be a konyhába, akit a legkevésbé szerettem volna látni.

A gyomrom ismét összezsugorodott, de akkor a dühtől. Csendben bejött a konyhába és leült az asztalhoz. Nem szólt semmit, de éreztem, hogy néz.

Hamarosan felsétáltam az emeletre, Adam szobája előtt megálltam, majd egy nagy levegőt vettem és bekopogtam. Rövid csend után egy mély férfi hangot hallottam.

-Nyitva van! Bújj be!

-Készen van a vacsora. Gyertek le enni. - mosolyogtam Laurenre. Ők feltápászkodtak, addig átmentem szólni Davenek.

Amikor leértünk a konyhába, már gyönyörűen meg volt terítve. Azt gondoltam Jimmy így akart bocsánatot kérni. Szánalmas. Kitettem a vacsorát az asztalra és megvártam, amíg Lauren, Adam és Dave szednek maguknak, majd a szedőkanálért nyúltam, de összeütközött a kezem Jimmyével.

-Szedj csak te. - játszotta az udvarias cuki fiút, csak sajnos már nem dőltem be neki.

-Kösz. - válaszoltam kedvetlenül. A többiek kíváncsian figyelték a kommunikációnkat. Az egyikük feszülten nézett, a másik szája sarkában felfedeztem egy gúnyos vigyort, a harmadik pedig aggodalmasan figyelt. Azt hiszem  nem kell elmondanom, hogy melyik reakció kihez tartozott.

Onnantól a vacsora néma csendben zajlott. Szinte tapintani lehetett a feszültséget. Adam rám és Jimmyre volt dühös, Dave csak Jimmyre, Lauren izgult mindannyiunk miatt, Jimmy talán saját magára haragudott, én pedig Adamre és Jimmyre voltam nagyon pipa akkor.

Mikor már mindenki csak húzogatta a villáját a porcelán tányéron, azt hiszem Lauren megunta és felpattant az asztaltól.

-Befejeztétek? Szuper. Drágám, gyere menjünk. - rángatta magával Adamet és futólépésben mentek fel az emeletre. Dave és én pedig együtt maradtunk a nem kívánatos vendégünkkel.

...

Six

Adam egész éjszaka mellettem volt és a legkisebb moccanásomra is ijedten ugrott. Hihetetlennek találtam,hogy egy olyan fiú, mint ő tud gondoskodó is lenni. Végig magam mellett tudhattam egy meleg testet, ami nagyon jó érzés volt, de közel sem jelentette ezt, hogy elfelejtettem, ahogyan beszélt velem.
Rám törtek olyanok is,amikor vágytam rá,elképzelhetetlenül és leírhatatlanul. Érezni akartam a csókját, magamba szívni az illatát, érezni a teste melegét és magamévá tudni az egész lényét. Persze ezek csak átmeneti hullámok voltak. Nem tettem volna Laurennel soha azt, hogy fájdalmat okozzak neki. Nem hiányzott az, hogy rosszban legyünk.
Egész éjszaka aludtam összesen két órát, azt is úgy, hogy öt percenként felriadtam. Adam nem pihent egy szemhunyásnyit sem, gondolom én.
-Adam. - suttogtam rekedtes hangon.
-Igen? Fáj valamid? Rosszul vagy? Szóljak egy dokinak? - kapta fel ijedten a telefonját, a teásbögrét és a gyógyszeres dobozt egyszerre az éjjeli szekrényről.
-Nem kell. Jól vagyok, de te aludj legalább egy kicsit. Rád fér! - mosolyogtam erőtlenül.
Nem tudok. Túlságosan aggódom érted. - simította meg gyengéden az arcomat.
Érdekes volt, hogy van neki egy 'óvóbácsi' oldala is, amit talán nem hogy én, de még Lauren sem gondolta volna róla. Érdekelt, hogy milyen a családja, hogy miért lett Adam olyan, amilyen, de azokra a kérdésekre nem kaptam volna választ. Legalábbis akkor biztosan nem.
Addig gondolkodtam, hogy a végén elszunnyadtam egy picit. Talán álmodtam is valamit apáról és Laurenről, ami olyan volt, mintha már megtörtént volna, de lehet,hogy csak képzelődtem.
Éreztem, ahogy Adam felkel az ágyból és az ajtó felé sétál. A szemeim kipattantak és könyörgő tekintettel néztem rá, jelezve, hogy l ne merészeljen menni tőlem.
-Van egy kis dolgom, ha megkérhetlek addig ne menj sehová! Sietek vissza. - mosolyodott el, majd közelebb hajolt és egy puszit nyomott a homlokomra. Amikor újra felegyenesedett, zöld szemeivel végigpásztázta a takaróba bugyolált testemet, aztán hátat fordított és kisétált a szobából. Mikor meghallottam a bejárati ajtó csukódását, kikecmeregtem az ágyból és bár az elején kicsit kóvályogva, de lesétáltam a lépcsőn. Felvettem a cipőmet és egy bőrdzsekit, majd kiléptem a csípős őszi szélbe.
Elindultam Jimmyhez. Hiányzott, vele akartam lenni minél hamarabb.
A megtett útvonal felénél elkezdtem szédülni,amikor meghallottam, egy hangot. Nem tudtam kivenni, hogy mit mondott, talán a nevemet. Ügyetlenül megfordultam és láttam egy alakot, amint közeledik felém. A fejemhez kaptam a kezemet, mintha azzal elősegíteném a szédülés csökkenését. A fazon egyre közelebb ért hozzám, mégis egyre homályosabban láttam, míg a végén minden elsötétült körülöttem. Bár nagyjából magamnál voltam, nem tudtam megmozdulni. Csak feküdtem a nyirkos fűben és egy ismerős hang a nevemen szólított.
-Layla!
-Apu? - nyögtem ki alig hallhatóan. -Kérlek vigyél magaddal. - gondoltam, mert semmi erőm nem volt megszólalni. Az arcomon lecsordult pár könnycsepp.
Ő csak mosolygott és a szemei csillogtak. Bármit megadtam volna, hogy még akkor utoljára megölelhessem.
-Layla! - egyre csak ezt hajtogatta, mígnem a hangja kezdett kitisztulni és olyan volt, mint Daveé. Nem tudtam elképzelni, hogy mit keresett pont ott pont akkor.
Mondják, hogy mindenkinek van egy őrangyala, aki védelmez ha szükséges és aki minden lépésünket figyeli. Azt hiszem, az én őrangyalom testet öltött. Méghozzá Dave személyében. Talán apu küldte őt. Hálás voltam neki ezért. Rettentően hálás.
Megrebegtettem a szempilláimat, jelezve, hogy hallom Davidet, mire egy megkönnyebbült sóhajt hallottam.
-Hogy érzed magad? - kérdezte. Nem válaszoltam,csak megszorítottam a kezét, ami rengeteg erőfeszítésembe került. Fáradt voltam. Elfáradtam és azt kívántam, bárcsak apu mellett lehetnék. Akkor elnyomott az álom.
Amikor újra kinyitottam a szemeimet,ismeretlen helyen ébredtem. A falak zöldek voltak. Egy idegesítő pittyegés visszhangzott a teremben. Már kezdett valami derengeni a hellyel kapcsolatban. Lassan oldalra fordítottam a fejem, amerről a hangot hallottam és egy hatalmas kő esett le a szívemről. Jimmy beszélgetett egy fehér ruhás, hosszú hajú orvossal(?).
Nem igazán volt tiszta, hogy pontosan mit is keresek ott és hogy Jimmy hogy került oda. Ezeken gondolkodtam, amikor észrevettem, hogy ő engem néz elég közelről.
-Szia Lala! - mosolygott és láttam a megkönnyebbülést az arcán.
-Szia Jimmy. Hogy vagy? - pislogtam rá.
-Én? Azt hittem meghalok, amikor Adam szólt, hogy kórházban vagy. Jöttem, ahogy csak tudtam. Na és te hogy érzed magad? - mosolygott, amivel teljesen megőrjített. Adam tudott róla, aminek nagyon nem örültem. Végre egy kicsit megnyílt, erre elbasztam az egészet.  És miért szólhatott Jimmynek?
-Hát tulajdonképpen egész jól. - mosolyodtam el halványan. Közben pedig olyan lehetetlen érzés kerítette hatalmába, amiben egyszerre játszott szerepet az öröm, jókedv, vidámság, szomorúság, bánat, fájdalom és csalódottság. Szerettem Jimmyt, de mégsem tudtam volna elképzelni vele az életemet. Ellenben Adammel. Tudom, hogy ez hülyén hangzik és hogy egy tipikus hülye picsának tűnök,amiért a bunkó után epekedek, de nem, nem vagyok az.
A törődésével, a gondoskodásával, amit felém mutatott az elmúlt éjszaka, felejthetetlen. Bár tudtam, hogy amint jobban leszek, visszaváltozik a régi önmagává, akit megismertem, de minden erőmmel azon leszek, hogy megnyíljon nekem. Tudni akartam a családjáról, a barátairól, a régi életéről, a gyerekkoráról. Jogom volt tudni ezek után.
-Akkor is ezt mondtad, amikor elindultál hozzám és nézd hol kötöttél ki. - fogta meg a kezemet és aggodalmas pillantásokat vetett rám.
-Jimmy, segíts kimenni a folyosóra. Kérlek! - néztem rá igéző tekintettel. Sóhajtott egyet, majd lassan felültetett az ágyban és felsegített arról. Lassan, csoszogva tettem meg az utat az ajtóig, Jimmy kinyitotta az ajtót, én pedig kitotyogtam a folyosóra. Dave amint meghallotta, hogy a kórterem ajtaja kinyílik, felénk kapta a fejét.
-Úristen Layla! - mozdult felém és ekkor a szívem a torkomban kezdett dobogni, a gyomom mákszemnyire zsugorodott. Nem értettem miért történik. Soha nem éreztem olyat csak amikor...
Nem! Nem történhet meg!
Dave közelebb lépett hozzám és megölelt.
-Jól vagyok Dave. Hol van Lauren? - néztem szét a folyosón és akkor megpillantottam a hosszú szőke haját. A kezében 2 dobozos kóla volt. Amikor meglátott, felém rohant és a nyakamba ugrott. Kis híján elestem, de örültem, hogy ott volt.
-Layla! - nézett csillogó szemekkel.
-Jól vagyok, igen. De beszélhetnénk? Négyszemközt! - húztam el a folyosó végéig. Ott viszont más is állt.

Nagyon, nagyon sajnálom, hogy ennyire későn írtam meg ezt a részt, de tudjátok a suli elveszi minden időmet. Na mindegy. Nincs mentség erre, de kérlek nézzétek el nekem. Igyekszek a következő résszel,ígérem!:)

Five

-Ennyire jó voltam? - húzta  ki magát és közben átölelte a vállamat.

-Ugyan már! Nálam senki nem volt jobb. - utánoztam és közben elnevettem magam.

-Bizony. - suttogta és akkor olyan dolog történt, amire nem számítottam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jimmy talán egy hirtelen felindulásból következőleg megsimította az arcomat és megcsókolt. Nem tudtam mire vélni, de úgy döntöttem, hogy viszonozom neki azt a kedves (?) gesztust. 

Csak ott álltunk a színpad mellett. Egymás karjában, a fények villogtak, a hangfalakból egy lágy dallam tört ki. Megszűnt körülöttünk a világ, ahogyan testünk egymáshoz simult, és szívünk egy ütemre dobbant. Eltűnt minden; a múlt, a jelen és a jövő. Csak mi voltunk, ketten, mégis ... egyként.

Egészen addig tartott az a pillanat, amíg egy erős kéz meg nem ragadta a karomat és elrántott a sráctól. 

-Mit csinálsz? - találtam magam szemben Adammel. 

-Mi az, hogy mit csinálok? Mi közöd van neked hozzá? - rántottam ki a kezemet a szorításából. 

-Igen is van közöm hozzá! - a szemei hatalmas dühöt tükröztek. 

-Már miért lenne? - akadtam ki, amivel csak tovább bosszantottam. 

-Azért, mert te igen is az én barátnőm leszel! - húzott közel magához, de én ellöktem. 

Az egész báron síri csend ült. Mindenki döbbenten nézte a harcunkat, amiért kicsit zavarba jöttem. 

-Nem leszek! Soha! Te törődj Laurennel. Ha sírni fog miattad, esküszöm, hogy kinyírlak! - vettem el a mellettem lévő asztalról egy korsó sört, és Adam arcába borítottam, aki döbbenten állt. 

-Kisasszony! Ki fogja kifizetni a sörömet? - förmedt rám egy 40-es pasas. 

-Ugyan! Majd a fiatal ember kifizetni magának! - böktem Adam felé. -Hol is tartottunk? - sétáltam vissza kecsesen Jimmyhez, aki szintén le volt döbbenve a reakciómon, de hamar elmosolyodott és újból megcsókolt. 

-Mi volt ez? - kérdezte a csók befejeztével. 

-Ugyan! Teljesen részeg, mellesleg egy idióta pöcs. - legyintettem. 

-Értem. Kérsz valamit inni? - mosolygott. 

-Nem, köszi. Inkább elmehetnénk sétálni. - bólintott, majd megfogta a kezemet és kimentünk a bárból. 

Az egyik konténer felől szipogást hallottam, gondoltam megnézem. Nagy meglepetésemre a húgom ült ott összekuporodva. 

-Mi a baj Lauren? - guggoltam le hozzá. 

-Te vagy a bajom! Layla! Miért nem mondtad, hogy tetszik neked? - nézett rám könnyes szemekkel. 

-Nem Lauren. Félreérted. Nekem nem tetszik Adam. Sőt, egyenesen undorodom tőle. Csak részeg, de egészen biztos, hogy szeret téged. - fogtam meg a kezét. 

-Azt mondod, hogy engem szeret? - kerekedtek ki a szemei. 

- Biztos vagyok benne. - mosolyodtam rá, mire ő felpattant és megölelt. 

-Köszönöm Layla! - rohant vissza ez épületbe. 

Jimmy értetlenül állt, de csak legyintettem neki, hogy nem fontos. 

-Mit szólnál hozzá, ha elmennénk hozzám? - nézett rám az alkoholtól kissé kótyagos tekintettel. 

-Felőlem rendben. - karoltam belé és útközben elmeséltem neki Adam értelmetlen viselkedését. Őszintén szólva még akkor sem értettem a flegmaság okát, de nem is érdekelt különösebben. 

-Megérkeztünk. - mosolygott, majd a kapuhoz lépett, hogy kinyissa azt. Addig én az eget kémleltem. A csillagok beragyogták az eget. Olyanok voltak, mint rengeteg szentjánosbogár, akik valamiért az égen maradtak. 

Halk szitkozódásra lettem figyelmes, mire Jimmyre fordítottam a tekintetemet, aki még mindig a kulcs bedugásával szenvedett. Hiába, az alkohol nagy úr. 

Odaléptem hozzá, majd átvettem tőle a ház kinyitását. Előreengedtem, nehogy összetörje magát valahol mögöttem. Bukdácsolva kutatott a falon a villanykapcsoló után. Hirtelen hatalmas fény borította be a házat, aminek hatására nyögtem egyet és a kezemet a szemem elé tettem. Amikor már úgy gondoltam, hogy megszoktam a jelenséget, elvettem onnan a "takarót", de Jimmyt sehol nem láttam, így beljebb mentem, hátha meglátom, de hiába. Egyszer csak két kéz a derekam köré fonódott, majd egy magasabb, nagyobb test az enyémhez préselődött, mire felugrottam és kirántottam magam az ölelésből. 

-Na mi az? - nézett rám Jimmy ártatlanul, ezért akaratlanul is nevetnem kellett. 

-Gyakran csinálod ezt? - bújtam hozzá. Karjaival erősen átölelt, amitől biztonságban éreztem magam. 

-Az ijesztgetést? Nem, nem sűrűn. 

-Nem arról beszélek. Gyakran vannak nálad lányok? - komorodtam el és a szemébe próbáltam nézni, de ő elfordította a fejét rólam. 

-Nem. Hogy őszinte legyek, te vagy nálam az első lány. - motyogta. 

-De a bárban annyi lány rajong érted. Bármelyiküket megkaphatnád. - ráztam a fejem értetlenül.

-Ugyan már Layla! Nem tervezek AIDS-es lenni. Mellesleg egyik lány sem váltott ki belőlem olyan heves reakciókat, mint te. Te különleges vagy. Meg persze ők csak a zenészt látják bennem és nem az embert. - húzott magához mosolyogva. Teljesen egymáshoz voltunk simulva. 

-Komolyan mondod? - suttogtam az ajkára. 

-Igen. - mondta, majd ismét egymást faltuk. 

Persze ez még közel sem jelentette azt, hogy mi ketten együtt járunk. Dehogyis! Talán egy kis idő múlva, de lehet, hogy akkor sem. Bár ez csak később fordult meg a fejemben. Akkor annak a pillanatnak éltem, ahogy csókol, ahogyan hozzám ér. Érintése égette a bőrömet. Gyengéden a kanapéra fektetett és fölém hajolt. A számról áttért a nyakam csókolgatására, de nem bántam. Talán hülyeséget csináltam, hiszen alig ismertem, de ráfoghatom, hogy "szakmai ártalom". 

A dolog végül csődbe ment, mert bár mind a ketten akartuk, de a testünk tiltakozott. Szóval hagytuk az egészet a fenébe. 

Helyette Jimmy berakott egy lemezt a lejátszóba és azt hallgattuk összebújva. Egészen addig, amikor egy lassú dal kezdődött. Rögtön felismertem. Az a hang nem keverhető össze senkiével. 

-Felkérhetlek egy táncra? - lépett elém lovagiasan. 

-Igen. - pirultam el és a kezemet a kezébe csúsztattam, közben ő hozzám simult és egyszerre mozogtunk. Olyan volt az a 6 perc, mint egy álom. Soha senki nem kért fel azelőtt táncolni. 

Tánc közben közel hajolt hozzám és olyan puhán, olyan szenvedélyesen csókolt meg, hogy az egész testem libabőrös lett. 

Körülbelül hajnali 4 óra körül úgy döntöttem, hogy elindulok haza. 

-Elkísérlek. Ne mászkálj ilyenkor egyedül. - bújt bele a pulcsijába. 

-Nem kell. Tudok magamra vigyázni. - mosolyogtam, de egy határozott tekintet letörölte az arcomról a vigyort. -Oké, gyere. - motyogtam, majd kiléptem az ajtón. A hazafelé vezető út csendben telt. Végig a cipőmet néztem, mintha valami rendkívüli lenne rajta. 

Jimmy gondolt egyet és ujjait rákulcsolta a kezemre. Eleinte csak meglepődve néztem rá, de mivel a tekintete nem vetődött rám, így mentünk a már nem annyira hosszú távon. 

A ház elé érve megláttam Adamet az erkélyen cigizni. Amikor észrevett minket, eldobta a csikket és árgus szemekkel figyelt. 

-Hát akkor jó éjt. - mosolygott Jimmy, majd közelebb hajolt. 

-Köszi, neked is. - mondtam aztán kicsit bátortalanul megöleltem. 

Nem is tudom. Amikor megláttam Adamet elfogott egyfajta szorongás. Mintha rossz dolog lenne az ha egy másik srácot ölelek és csókolok. Pedig Adam igazán nem volt a barátom. Biztos voltam benne, hogy ő engem várt, és azt is sejtettem, hogy mondani akart valamit az estével kapcsolatban. 

Jimmy meg akart csókolni, de valami okból kifolyólag elhúzódtam tőle akaratom ellenére. Ő egy gyilkos pillantást vetett az erkélyen ácsorgó Adamre, aki viszonozta neki ezt a "kedvességet". 

Tanácstalanul néztem hol az egyik fiúra, hol a másikra, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve Jimmy nyakába ugrottam és megcsókoltam. Nem azért, mert szerelmes voltam belé vagy bármi. Jó, éreztem iránta egy erős vonzalmat, de az még nem volt nevezhető szerelemnek. Adam miatt csináltam. Hogy tudja azt, nem félek tőle bármit is tesz. 

Jimmy magához szorított, majd amikor abbamaradt a csókunk elengedett, intettem neki és besétáltam a kapun. 

A házba érve halkan levettem a cipőmet, hogy Lauran nehogy felébredjen. Éppen az erkélyre indultam, hogy megkérdezzem Adamet, mégis mit csinál ilyen későn is odakint, de ő megelőzött. Lejött hozzám és a sötétben figyelt. Mit ne mondjak, elég ijesztő volt. 

-Ez mi volt? - kérdezte mély hangján, majd nekitámaszkodott a falnak. 

-Ez? Jimmy. - vontam meg a vállamat és a konyhába mentem. Adam követett. Leült az asztalhoz és a könyökére támaszkodva figyelt. 

Levettem egy poharat a szekrényből és vizet engedtem bele. A konyhapultnak támaszkodva ittam bele az italomba, majd Adamre néztem, aki pislogás nélkül pásztázta végig az egész testemet. 

-Miért csinálod ezt? - kérdezte halkan. Kicsit elcsuklott a hangja, de nem foglalkoztam vele. 

-Mit? - kérdeztem és a poharam alján lévő folyadékot tanulmányoztam.

-Ezt. Miért akarsz féltékennyé tenni? Tudom, hogy érzel irántam valamit. - mondta és bár nem láttam tudtam, hogy mosolyog. 

-Mi van? Az egyetlen dolog amit irántad érzek, az a szánalom. Te foglalkozz a húgommal, mert ha még egy könnycseppet is ejt érted, kitekerem a nyakadat. Megértetted? - ittam ki a maradék vizet a pohárból és mérgesen lecsaptam azt az asztalra. Adam csak halkan kuncogott. Nem vette komolyan, amit mondtam neki. Nagy vétek. 

- Legbelül tudom, hogy erős vágyat érzel irántam. Kívánsz engem. Minden értelemben. És ne is próbáld meg letagadni. - nyugodt volt és ez bosszantott a legjobban. 

Azt a három srácot igyekszem kiverni a fejemből, de az egyikükkel lassúztam, smároltam és majdnem le is feküdtünk, a másik kettő pedig...nos náluk lakunk, mellesleg az egyikük a húgom barátja. Szóval ha ők nem lennének, még mindig abban a bárban táncoltunk volna. Így hálás voltam nekik. 

-Dehogyis! - mondtam eléggé bizonytalanul, mire Adam felállt és közelebb jött hozzám. Egészen pontosan hozzám simult. Karjait a derekam köré fonta és a szemembe nézett. Ahogy a hold bevilágított az ablakon, Adam szemei tengerként csillogtak.

-Miért titkolod? Boldogok lehetnénk együtt.Gondolj bele. Csak te és én. Mindenki mást elfelejtenénk. - mondta, majd közelebb hajolt hozzám, a nyakamra tapasztotta ajkait, kezével pedig megmarkolta a fenekemet. A nyaka köré fontam a karomat és élveztem, amit csinál. 

Nagyon jól tudtam, hogy nem jó dolog az, amit akkor tettünk, mert neki volt barátnője, méghozzá a húgom. 

Látszólag őt ez nem zavarta, mert tovább tevékenykedett a nyakamnál. Harapdálta, szívogatta és tudtam, hogy miért csinálja. Tudatni akarta Jimmyvel, Laurennel, Davevel és velem, hogy az övé vagyok. Természetesen nem akartam, úgyhogy kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam a karjaiban. 

-Adam kérlek engedj el. - suttogtam, de meg sem hallotta. Csak felemelt és szaladt fel a szobájába. Meglepetésemre Dave nem volt ott. Lefektetett az ágyra, lekapta magáról a pólóját, de én féltem. Tőle. 

-Layla mi a baj? - váltott át az arcán csücsülő kaján vigyor aggodalommá. 

- Nem érzem jól magam. - motyogtam. Tényleg nem voltam jól. Émelyegtem, szédültem, hasított a fejem és rázott a hideg. Ő a homlokomra tette a kezét és még mindig láttam az arcán az aggódás jeleit. 

-Úristen! Tűz forró a homlokod. Gyere, gyorsan bújj be. Én addig hozok neked gyógyszert. - takart be és lerohant a lépcsőn. Hihetetlennek találtam, hogy pár perc alatt mennyire beteg tud lenni az ember. Ráadásul fogalmam sem volt, hogy mitől. 

Csak azt tudtam, hogy Adam ágyában fekszek betegen. Ő hamar visszaértés a kezembe nyomott egy gyógyszert és egy pohár vizet. Lenyeltem a bogyót és vizet ittam rá. 

-Most pedig próbálj meg aludni. - mosolygott, majd elindult az ajtó felé. 

-Várj! - szóltam utána erőtlenül. -Ne menj el. Maradj itt velem. - suttogtam, mire mosolyra húzódott a szája. Leült mellém és elkezdte simogatni a hajamat. 

Nem tudom, miért akartam, hogy velem legyen. Talán azért, mert gondoskodott rólam. De talán azért, mert igaza van. Legbelül talán vonzódok hozzá, csak félek bevallani magamnak. 

Féltem, hogy Lauren dühös lesz rám ezért és a végén elveszítem. Ő az egyetlen ember, aki mindig meghallgat, együtt sírtunk, nevettünk, sőt akivel még a veszekedést is élveztem. Szeretem a húgomat, még akkor is ha néha önfejű. Nem hagyhattam, hogy egy pasi elszakítson minket egymástól. 

Four

Hazaérve kipakoltuk a ruháinkat, Lauren pedig lefeküdt az ágyra és elkezdett írogatni.

-Mit csinálsz? - feküdtem mellé, és néztem, ahogyan ír.

-Dalt írok. Mármint szöveget. - mondta mosolyogva.

-Elolvashatom majd? - kérdeztem izgatottam.

-Persze! - válaszolta.

Lauren mindig is tehetséges volt az írás terén. Kitalált történetek, versek és dalszövegek. Ezek voltak azok, amikből otthon tele volt rengeteg füzete. Sőt, volt, hogy kottákat is csinált, bár mindig én gitároztam neki.

Rengeteg év telt el azóta, hogy utoljára írt bármit is, ezért örültem annak, hogy újra elkezdte.

-Figyelj csak, el tudod játszani ezt? - nyomott a kezembe egy összegyűrődött,néhol szétszakadt papírlapot. Hangjegyek sorakoztak rajta.

Bólintottam, majd bátorkodtam elvenni a falnak támasztott akusztikus gitárt. Behangoltam, bár úgy vettem észre, hogy Dave szinte minden nap használja, mert nem nagyon kellett állítgatni. Játszani kezdtem. A dallam nagyon fülbemászónak és nem túl bonyolultnak bizonyult ezért hamar belejöttem.

Lauren elkezdett énekelni. A hangja mindig is gyönyörű volt és tiszta. Soha nem volt hamis, mindig ki tudott énekelni magasabb hangokat is, amit csodáltam benne, mert általában a mélyebb hangszínű dalokat szerette. Enyhén rekedtes hangja megbabonázta az embert.

Miközben játszottam, odaült mellém és elém tartotta a kis füzetét, amiben a dalszöveg volt. Énekeltem vele. Olyan bizsergés járta át az egész testemet, mintha áramütés ért volna. A dal végén mindkettőnk arcán hatalmas mosoly helyezkedett el.

-Van még mit finomítani rajta, de majdcsak jó lesz. - csukta be a füzetet, majd felállt és kinyitotta az ajtót, ahol három fiú állt tátott szájjal.

-Ez meg mi volt? - lépett a szobába Adam.

-Régen írtam dalokat és kottákat is. A napokban ez motoszkált a fejemben, és gondoltam megpróbáljuk, hogy mi lesz belőle. - vonta meg a vállát Lauren.

-Ez nagyon szép volt! Oltári tehetségesek vagytok! - örvendezett Dave.

-Ezt még gyakorolnom kell párszor, mert sok helyen hibáztam. - mondtam mosolyogva.

-Ugyan már! Pár helyen javítjuk a dallamot és nagyon királyul fog menni. - lépett hozzám Dave és kivette a kezemből a gitárt, majd széthajtogatta a gyűrött papírlapot. -Na akkor nézzük azt a kottát. - elkezdte játszani és néhány helyen megtorpant, hogy átírja a sorokat.

Az ajtóhoz sétáltam, ahol Jimmy állt. Elé léptem és felnéztem rá. Egyenesen a szemébe. Az illata újra megcsapta az orromat és megint magával ragadott az az érzés, ami az előző nap. Vágytam rá. Imádtam a mosolyát és az egész megjelenését.

-Szia! Lenne kedved eljönni velem sétálni egy kicsit? Átjöhetnétek hozzám! - ajánlotta fel, amire én hátranéztem a többiekre. Dave felnézett egy pillanatra a munkából és mosolygott.

-Menjetek csak! Én befejezem még ezt,aztán úgyis készülök. - mondta.

-Lauren? Adam? Ti jöttök? - kérdeztem. Lauren elindult volna, de Adam közbeszólt.

-Hé  Lauren! Megnézed velem az új horror filmet? - kacsintott a húgomra, aki tanácstalanul nézett hol rá, hol pedig ránk.

-Menj csak. - mosolyogtam rá, mert nem akartam, hogy rosszul érezze magát.

Jimmy körülbelül négy saroknyira lakott Daveéktől.

Az út szélén megpillantottam egy lányt, aki feltűnően kevés ruhát viselt. Felém fordította a tekintetét, és szemében megcsillant a remény, de elfordítottam a fejemet. Ismertem és ő talán azt remélte, hogy majd eljöhet velem. Őszintén sajnáltam, de nem tehettem semmit.

Egy kis méretű házhoz értünk. Magas kerítésén rózsák futottak fel. A háztető magas, csúcsos volt. A falak sötétek, de annál magával ragadóbbak. Szinte hívogatott.

-Hát...ez lenne az. - léptem be Jimmy után.

A kinti rideg külső megtévesztő. Bent nagyon otthonos kis lakás. Faberakásos falak, kandalló, a falon képek. Jobbra pedig egy hosszú kanapé, előtte egy tévével.

-Mit szeretnél nézni? - ült le a földre, és kipakolt rengeteg DVD-t.

Megragadt a szemem egyen,amin egy vörös hajú nő volt, mögötte egy szőke srác, előttük pedig egy hatalmas hajó, és nagy betűkkel ráírva a következő: "TITANIC".

-Azt nézzük? - fordult felém Jimmy, és kivette kezemből a lemezt.

-Én még nem láttam, szóval nézhetjük. - mosolyogtam, és leültem a kanapéra.

-Mi van? - nézett rám csodálkozva. -Nem láttad még a Titanicot? Az meg hogy lehet? - billentette kicsit oldalra a fejét.

-Tudod, kiskoromban nem igazán néztem filmeket. A szüleim halála után meg végképp nem. - magyaráztam, miközben Jimmy pár ügyes mozdulattal elindította a filmet.

-Rendben, mindjárt jövök. Addig nézd. - mosolygott és kiment azt hiszem a konyhába.

Én csak meredtem a tévére, és érdeklődve néztem, ami benne ment. Megtudtam, hogy a  Titanic
 egy hajó volt, és egy néni meséli a történetet. Pár perc múlva Jimmy visszatért egy tál popcornnal, gumicukorral és csokival. A popcornos tál a hasán volt, így onnan eszegettük. Összegömbölyödtem, és a fejemet a mellkasára hajtottam. Ő gyengéden átölelt. Így néztük tovább a filmet.

Tényleg nagyon tetszett és éppen ott tartottunk, amikor a hajó orránál állnak a naplementében.

-Istenem, bárcsak engem is úgy szeretne egyszer valaki, mint Jack Roset. - sóhajtoztam, amikor Jimmy halkan kuncogni kezdett, de nem foglalkoztam vele. Imádtam a film minden egyes kockáját. A mellettem lévő srác már kevésbé, ugyanis a művészi rajz után elaludt. Onnantól azt kívántam, bárcsak egyszer én is találkoznék valakivel, aki hasonlóan szeret engem.

Amikor elkezdett süllyedni a hajó,elkezdtem a sírást. A könnyeim potyogtak. Egyenesen az alvó fiú pólójára. A végén, mikor Jack meghalt, hangosan elkezdtem zokogni. A vállaim rázkódtak a sírástól.

-Hé nyugodj meg. Nincs semmi baj. Ez csak egy film. - mosolygott álmosan Jimmy, majd magához húzott és szorosan megölelt.

Csak ölelkeztünk a félhomályban. Én sírtam, Jimmy pedig hallgatta a szipogásomat, és a hajamat simogatta. Körülbelül 15 percig voltunk így, mikor ő kicsit eltolt magától és egyenesen a szemembe nézett. A szívem nagyon gyorsan kalapált. Elkezdett közelíteni felém, majd megtorpant picit, aztán újból odahajolt. Már éppen egy hajszál választott el attól, hogy összeérjen a szánk, amikor kinyílt az ajtó. Úgy rebbentünk szét, mint holmi galambok, amikor valaki közéjük megy.

Az ajtón Lauren, Adam és Dave lépett be. Adam levágódott a kanapéra, Lauren pedig az ölébe huppant(!!). Alig akartam hinni a szememnek.

Az én szerelésem nem bizonyult annyira szexinek, mint a húgomé, aki egy fehér topot viselt mély dekoltázzsal, rövid fekete szoknyát és tűsarkút. Na igen. Mindig is ő volt kettők közül a szexibb, akiért, még a volt barátom is odavolt.

-Készen vagytok? - mosolygott Dave, akinek egy gitártok volt a hátán.

-Persze! Mehetünk. - mondta Jimmy, de én csak bámultam magam elé, és azon gondolkodtam, hogy Adam hogy bolondította ennyire magába Laurent. Meg persze, hogy mindig így járok. Mindenkinek a húgom kell.

-Jössz már? - nyújtotta felém Jimmy a kezét. Bólintottam és elindultam utána.

Néha Adamék felé sandítottam, akik kéz a kézben sétáltak és elég gyakran megálltak csókolózni.

-Lauren! Egy pillanatra idejönnél? - szóltam a húgomnak, aki szomorúan engedte el Adam kezét.

-Itt vagyok. Mondd. - termett ott egy pillanat alatt.

-Mi ez az egész? - kérdeztem összeráncolt homlokkal.

-Mire gondolsz? - mosolygott bájosan.

-Te mit művelsz Adammel? - ráztam meg a fejem hitetlenül.

-Vele járok. Mégis mi a francnak látszik?! - akadt ki.

-És ezt mikor szándékoztad elmondani nekem? - vontam kérdőre.

-Ugyan már Layla! Nem vagy az anyám. Ő már halott. - kapta fel a vizet és visszament Adamhez, aki lenéző pillantást vetett rám. Ezer tűként ért a reakciója. Én mindent megtettem azért, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben, erre ő összejött egy olyan fiúval, aki bár első ránézésre, sőt a többire is nagyon helyes, de ha jobban megismeri az ember, rájön, hogy veszélyes és nem vágyik többet a társaságára.

Megérkeztünk a bárhoz, ahol a srácok felléptek aznap este. A bejáratnál egy kigyúrt kidobó ember állt és ridegen nézett ránk.

-Barátnőitek? - kérdezte hűvösen.

-Olyasmi. - vonta meg a vállát Adam. Lauren szomorúan nézett rá, majd beléptünk a helyiségbe.

Egy fiatal srác konferálta fel a fellépőket. Mi a húgommal az első sorban álltunk.

-A következő fellépőnk pedig nem más, mint Jimmy Young. A dobok mögött Rev, a gitáros pedig Dave Peters. Fogadjátok őket sok szeretettel.

A zene felharsant, és Jimmy elkezdett énekleni. Az első sorban ugráltuk végig az egész számot, majd amikor vége lett, mosolyogva néztem a srácot.

-A következő fellépőnk pedig nem más, mint Adam Walker! - a közönség tapsolt, ujjongott és füttyögött.

A dal végén visszatért Jimmy is a színpadra.

-Az utolsó fellépőink pedig nem mások, mint Layla és Lauren Ritchie! Egyenesen a Vicious házból! - mondta Adam a mikrofonba, majd meglepetten felmentünk a színpadra.

-Lányok, azt a dalt adjátok elő, amit ma otthon. A kotta ott van puskaként a földön. - mosolygott Dave és odaadta a gitárját.

A dobos srácra néztem, akinek fekete haja az égnek állt, meztelen felsőtestét tetoválások sokasága borította, a nyakában pedig egy nyakkendő lógott kiegészítőnek. Felmutatta a hüvelykujját, hogy kezdhetünk. Elkezdtem pengetni a húrokat és Laurennek egyszerre kezdtünk el énekelni.

-Somewhere in the end of all this hate... - teljes beleéléssel adtuk elő a dalt. A közönségtől hatalmas tapsot kaptunk, aminek nagyon örültünk mindannyian. Nem is tudom mikor érezhettem olyan jól magam, mint akkor. Biztos vagyok benne, hogy nagyon régen.

-Wow! Hú...azta! - ujjongtam Jimmy mellett, aki egy kicsit értetlenül nézett rám, majd elnevette magát amikor már nem mondtam semmit csak mosolyogtam, mint a tök.

-Ennyire jó voltam? - húzta  ki magát és közben átölelte a vállamat.

-Ugyan már! Nálam senki nem volt jobb. - utánoztam és közben elnevettem magam.

-Bizony. - suttogta és akkor olyan dolog történt, amire nem számítottam.

Three

Lauren nevetésére ébredtem, amit nagyon, de tényleg nagyon régóta nem hallottam. Kinyitottam a szemem, majd feltápászkodtam az ágyról, és a nevetés irányába mentem.

A konyhában kötöttem ki, ahol Dave szórakoztatta a húgomat.

-Szia Layla! Készen van a reggeli! Kérsz? - mosolygott rám Lauren és felém tartott egy tál omlettet.

Ekkor jött a konyhába Adam és kikapta a tálat a húgom kezéből, majd leült az asztalhoz és elkezdte enni.

-Szia. Hát, kösz nem, inkább most kihagyom. - húztam el a számat és gyilkos pillantásokat lövelltem Adam felé.

-Képzeld, azt mondta Dave, hogy ma elmegyünk vásárolni. Szóval elmegyek készülődni. - viharzott el köreinkből, majd Dave is ment utána.

-Mi van? - kapcsoltam kicsi fázis késéssel. Adam elkezdett köhögni, amikor meghallotta a hírt, mire én odaugrottam és elkezdtem ütögetni a hátát, majd a kezébe nyomtam egy pohár vizet.

-Kösz szépen! - nézett rám, és halványan elmosolyodott.

-Ugyan! - legyintettem, azután felmentem Laurenhez, mert nem igazán akartam egy légkörben lenni a sráccal.

-Mit vegyünk fel? - néztünk magunk elé, mikor Lauren kiválasztott magának egy pólót, amit rövid ruhának használt és az előző esti combfixét vette fel hozzá.

-Basszus, mi a francot vegyek fel? - álltam tanácstalanul Dave szekrénye előtt.

-Hé! Vedd fel ezt. Az egyik volt barátnőm hagyta itt. Most már a tiéd. - dobott az ágyra Adam egy fekete csipkés topot, egy piros - fekete kockás szoknyát és egy pár magas talpú fekete cipőt, majd lefeküdt az ágyra.

-Ó. Köszönöm. - fogtam meg a ruhákat, és indultam volna ki a fürdőszobába, amikor Adam elém ugrott.

-Itt öltözz fel! - suttogta.

-Akkor légyszíves menj ki addig. - pásztáztam a földet.

-Nem, nem. Csak azt ne mondd, hogy szégyenlős vagy. - emelte fel a fejemet.

-De igen. - motyogtam.

-Hát jó. - engedett el, így kimentem a fürdőbe. Felvettem a ruhákat, majd bementem a lépcsőn, ahol már mindenki ott volt, és csak rám vártak. Adam felé sandítottam, aki mosolygott.

A kocsiban ülve az ablakon néztem ki egész úton.

-Amúgy hány évesek vagytok? - kérdezte Dave. Nem akartam válaszolni Adam miatt. Nem igazán bíztam meg benne. Nem tűnt valami ártalmatlan típusnak, szóval kicsit féltem is tőle.

-Ő ma 20, én meg ősszel leszek 18. - mondta Lauren, mire én oldalba böktem. Ő csak csodálkozva nézett rám, de nem törődtem vele.

Az elsuhanó táj nagyon érdekesnek bizonyult, ugyanis egész idő közben azt néztem, egészen addig, amíg el nem értünk a plázához(!!).

-Na ne! Dave, ezt nem teheted. Ez nagyon drága hely! Igaz, nem sűrűn jártam erre, de tudom, hogy minden egy vagyonba kerül. - mentem Dave után, aki úgy tette, mintha süket lenne és Laurennel beszélgetett.

-Menjetek előre, addig én beszélek Laylaval. - szólt a húgoméknak Adam. Dave bólintott, majd eltűntek a liftben.

-Figyelj, mi a franc bajod van? - támasztotta mindkét kezét a falnak, így megakadályozta, hogy "elmeneküljek".

-Ezt én is kérdezhetném tőled. - válaszoltam vissza.

-Elhoztunk titeket ide, hogy legyen ruhátok, és egyéb pipere cuccotok, erre te azzal jössz, hogy nem kell, mert túl drága. Dave és Jimmy mindenben segít nektek, mert meg vannak veszve értetek, de én nem. Én nem fogok nyáladzani holmi kis fruskákért. Ezt jegyezd meg! - emelte fel a hangját, amitől megijedtem, és az arcomon legördült egy könnycsepp, amit még több is követte.

Ő elindult a lift felé, én meg a fal mellett lecsúsztam a földre és kitört belőlem a zokogás. Hátranézett, majd odasietett hozzám, és az a düh, ami azelőtt a szemében volt, eltűnt és aggodalom került a helyére.

-Mi a baj? - térdelt le elém.

-Tudod...hiányoznak a szüleim.. - fakadtam ki, és átöleltem.

-Mi történt a szüleiddel? - kérdezte.

-Csak..azt ne mondd, hogy nem hallottál róla. "Gyilkosság a Ritchie házban. Sid Vicious hasba szúrta barátnőjét, Nancyt, majd pár hónap múlva a heroin végzett vele." - idéztem fel az újságok címlapját.

-Szóval ti vagytok Sid Vicious és Nancy Spungen lányai? - nézett rám meghökkenve, mire csak bólintottam. -Figyelj, tudom, hogy nehéz, de túl kell tenned magadat ezen. Tovább kell lépned, és élni az életed. Muszáj! - ölelt át. Ekkor egy furcsa érzés kerített hatalmába. Forróság futott végig az egész testemen, ahogy hozzám ért. Vágytam rá. Az illata, a szája, a szeme, mindene rabul ejtett. -Na gyere. Keressük meg a többieket. - segített fel, és megfogta a kezemet, majd a lift felé húzott.

Gyorsan felértünk a másodikra, ahol aztán keresni kezdtük a húgomékat. A fura az volt, hogy Adam még akkor is fogta a kezemet, ami már eléggé zavarba hozott. Ekkor pillantottuk meg őket, amint Lauren egy hófehér kis nyári ruhát nézett a kirakatban.

-Tetszik? - lépett oda hozzá Adam. A húgom csak bólintott, majd mind a ketten bementek az üzletbe, ahol Lauren letámadta az eladót, hogy vegye le a ruhát a kirakati báburól, mert az kell neki.

Én csak néztem magam elé, amikor egy kezet éreztem a vállamon, mire összerezzentem.

-Gyere be. Válassz valamit ha tetszik, aztán mutatok egy olyan helyet, ami biztosan tetszeni fog. - mosolygott rám Dave. Erőltetetten visszamosolyogtam, majd bementem a boltba.

Találtam is magamnak pár olyan pólót, ami elég jól nézett ki, fehérneműket, pizsamákat, nadrágokat és egyéb szükséges holmit.

A hely, amit Dave mondott egy retro bolt volt. Jó, lehet, hogy régimódinak gondolnak, mert én nem azért mentem be abba az üzletbe, hogy divatból vegyek Nirvana, Rolling Stones, Guns n Roses és Iron Maiden pólókat. Azért mentem be, hogy olyan együttesek logóját és nevét hordjam magamon, amiket nagyon szeretek.

Onnan kaptam még sok dolgot, aminek persze örültem, de felmerült bennem a kérdés, hogy miért is csinálják ezt.

-Dave, figyelj, szeretnék kérdezni valamit. - mentem oda a sráchoz, miközben kifelé sétáltunk az üzletből.

-Igen? - fordult felém mosolyogva.

-Miért bíztok meg bennünk ennyire? Mármint honnan tudjátok, hogy nem vagyunk bérgyilkosok vagy valami ilyesmi? - ő csak elmosolyodott, majd megállt, közel hajolt hozzám és suttogni kezdett.

-Azért, amiért ti is bíztok bennünk. Pedig lehet, hogy mi rossz emberek vagyunk. - kacsintott, miközben az arca már nagyon közel volt az enyémhez és a szívem már majd' kiugrott a helyéről.

Csak elmosolyodtam, mert bíztam benne. A másikban viszont annál kevésbé.

-Lányok, ti is jöttök ma este a bárba ugye? - fordult hátra Adam, mire én csak elhúztam a számat, Lauren viszont boldogan bólogatott.

-Zenélni fogunk. - mosolygott ismét Dave, amire én is őrült helyeselésbe kezdtem.

Éppen ekkor haladtunk egy egy ékszer üzlet mellett, amikor megpillantottam a kirakatban egy ezüst láncot, rajta egy gyönyörű medállal. Csillogó szemekkel néztem, amikor Dave odalépett mellém.

-Tetszik? - kérdezte halkan. Bólintottam és mire magamhoz tértem ő már bent volt a boltban. A következő percben pedig a nyakamba akasztotta a nyakláncot.

-De hát miért kapom? - néztem rá csodálkozva.

-Boldog születésnapot Layla! - adott egy puszit az arcomra, amitől teljesen elpirultam.